Verőfényes szombat reggel érkezett a következő riasztás. Még aludtam, édesdeden, gyanútlanul. A telefon szokásos módon az éjjeliszekrényen pihent, lenémítva ugyan, de rezgő üzemmódban. 

Az éjjeliszekrényemet egy szép nagy fenyőből faragták ki annó. Így eshetett meg, hogy amikor hajnali 9 körül a telefon felizgult egy hívásra, olyan volt, mintha ütvefúróval bontottak volna betont a fejem mellett. Nem esett jól. Morogva húztam a fejemre a takarót, a pokolba és egyéb vulgáris helyekre kívánva a zaklatót. Eldöntöttem, hogy nem reagálok, mert ez már bőven kimerítette a zaklatás fogalmát. Emlékeim szerint úgy hajnali négy körül ájulhattam az ágyba, és ha addig kibírta nélkülem, akkor most is ki kell neki, bárki is az. 

Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a vibráló telekommunikációs eszközt. Mennyivel jobb volt a postagalambok korában. Akkor egyszerűen lelőhettem volna. 
Aztán elkezdődött a szokásos tépelődés félálomban. Mi van, ha fontos? Úgy értem igazán. Lehet, hogy anyám beszorult a vécébe és engem hív, hogy szabadítsam ki. Hülyeség. Lenne más, aki közelebb van. Lehet, hogy a húgom kiált segítségért, mert szívszerelme megint elvitte a kocsit és nem szólt róla. Ááá, nem. Akkor már úgyis hívta a zsarukat, szegény pasija meg megint úgy jár majd, mint legutóbb, amikor az örsön kötött ki egy hasonló balhé után. Még szerencse, hogy van ismerős a fogdában. Így legalább saját cellát kapott, amíg tisztázódott, hogy nem állt szándékában ellopni és külföldön alkatrészenként eladni a kisautót, csak némi romantikus reggeli bevásárlással akarta meglepni egyetlenkéjét. Lett meglepetés, de még milyen. 

Na jó, de ha nem az édes család, akkor vajh’ ki nem bírja nélkülem ilyentájban? Megvan! Biztos a Kedves az! Most ébredt és rájött, hogy nem élhet nélkülem! Vagy csak fergeteges szextelefonos mókára vágyik, kihasználva a reggeli merevedés spontaneitását. Ez már olyasmi volt, ami elgondolkoztatott. Kinyitottam a fél szememet és az órára pillantottam. Aztán gyorsan lehunytam. Kizárt, hogy ő legyen. Ilyenkor fordul egyik oldaláról a másikra. Alszik még a lelke. Meg mindene. Hmmm.... 

Okés, akkor valaki más hív. Gondolom, valamelyik barátnőm lehet. A fiúkat már eleve kizárom, nincs az az isten, hogy egy pasi hajnali 9-kor telózzon engem fel, hacsak nem szexcélzattal teszi, de ez momentán egyiknek sem aktuális. 
Itt tartottam éppen az elmélkedésben, amikor a telefon váratlanul elhallgatott. Elégedetten vigyorogva öleltem át a kispárnámat. Na ugye. Nem is volt fontos. Pillanatok alatt visszaúsztam dédelgetett álmaim közé, feledtem a zaklatót. 

Cirka másfél percre, utána ugyanis újrakezdte. Ez már a telónak is sok volt. Vibrálva levergődte magát az éjjeliszekrényről és a párnámon landolt. Mintha egyenesen a fejemben zizegett volna. Vakon nyúltam érte és lesöpörtem a párnáról a kis drágát. Nyomban a takaróm alá csúszott, meg sem állt felhúzott lábam tövéig. Kezdtem éledezni. Némi mocorgás árán elértem, hogy a teló szenzitív zónában rezegje világgá bánatát, némi reggeli élvezethez juttatva ezáltal engem is. A hívó viszont bezsibbadt rám, és felfüggesztette kommunikációs törekvését. Pedig már nem kellett volna sok... Francba. 

Nem maradt más hátra, visszaaludtam újra. Buja erotikus álmok találtak rám pillanatok alatt az előbbi kis majdnem-kaland ihletettségében. Fülig ért a szám, alig vártam a végkifejletet. Már régóta bámultam a pasikat a spontán reggeli magömléseik miatt, és most nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy nekem is összejön. 

Naná, hogy megszólalt újra az az átok telefon. És mivel nem kicsit voltam felhúzott állapotban álmomban, ez a nem normális meg újra hívott, így a teló teljes intenzitással kezdett izgulni a lábam között. Kis híján lerúgtam az ágyról, úgy összerándultam tőle. Kicsit sem esett jól. Azonnal leesett, hogy a tervezői csakis pasik lehettek. Úgy rezgett, hogy az már egyszerűen épeszű nőnek ilyen állapotban túl sok. Halkan sírdogáltam a jó kis vibrátorom után, ami bezzeg tudja, mitől döglik a légy. Aztán a kijelzőre pillantottam és már tudtam, hogy ez a menet ugrott a kis házibaráttal.

Feltornyoztam a párnákat és még egy pillanatig meredten néztem a telefont, hátha abbahagyja a villogást, rezgést, csipogást. De nem. Így aztán széthajtottam és belemordultam, nem hagyva kétséget a hangulatom felől: 
- Remélem minimum egy félméteres uborka tört és szorult beléd, azért hívsz. Mert ha nem, akkor teszek róla, hogy így legyen... van fogalmad róla egyáltalán, hogy hány óra van??? 
- Nekem mondod?! Hajnali 8 óta fenn vagyok, Mucikám akkor ment el. Mármint munkába, mert előtte elment kétszer amúgy is. Egyszer a fürdőben és egyszer még ébredés után az ágyban... - még folytatta volna, de nem voltam türelmes kedvemben: 
- Fogd be. El sem tudod képzelni, hogy mennyire nem érdekel Mucikád reggeli faroktevékenysége. Sőt, momentán senkié nem érdekel, mert akié érdekelne, az nincs itt, aki meg itt van, azt még nem vettem elő a szekrényből a te hülye telefonod miatt. Szóval ajánlom, hogy hagyd el a sallangot és térj a tárgyra, különben kivágom a telót az ablakon és visszaalszom! 

Némán hallgatott, aztán felröhögött. 
- Annyira hülye vagy, Gem. Mi a francért nem tartod az ágyban a műbrokit? Akkor kéznél-egyebednél lenne. Este adhatnál neki jóéjt puszit, betakargatnád. Még csak nem is horkol. Az eszményi pasas-pótlék. Ja, és ami a legfontosabb, nem kerget az őrületbe hajnali 8-kor, munkába menet az ajtóból visszaszólva, miként azt Jeremy tette ma. Komolyan mondom neked, ha már házasok lennénk, utána vágtam volna az ólomkristály vázát, amit a kinevezésekor kapott. Így viszont most még el kell viselnem a hülyeségeit. De azt hiszem, jó úton járok. Talán megúszom a terhesség-dolgot és anélkül is sikerül meggyűrűznöm - mondta, mondta ezerrel, én meg valahol a váza táján elvesztettem a fonalat. Mindenesetre nem zavartam meg, hagytam, hogy elmondja, ami a szívét nyomja. Üveges tekintettel, félkómásan néztem ki a fejemből, agytevékenységem a vegetatív életfunkciók fenntartására redukálódott, lassan indult ez a nap. 

Az első tudatos gondolatok az előző esti bulihoz kapcsolódtak. Pillanatképek villóztak az agyamban, egyik-másik igencsak zavarba hozott, elgondolkoztatott. Közben néha a telefonba hümmögtem, kontaktustartás céljából. A leányzót cseppet sem zavarta a passzivitásom, és ontotta magából az információkat: 
- ... erre bejött utánam, pedig már teljesen azt hittem, hogy elég volt neki az ágyban. De nem, képzeld, megint akarta. Egyébként ezt nagyon bírom benne, simán hatlövetű a pasi. Te voltál már ilyennel? Mennyi a maximum? A mostani mennyit bír? Amúgy mindegy is, mert most nem cserélem le Mucikát, de ha ennél többet, akkor majd add meg a számát, felhívom eski után, amíg Mucika üzleti úton van. Persze csak ha neked már nem kell, egyetlen szívemcsücske. Nem cidáznám el a pasidat, tudod jól. De most nem is ez a lényeg. Éppen a hasamat szappanoztam, amikor bejött utánam a tuskabinba és hátulról kedveskedett. Nekem nagyon bejön ez a póz... neked is? 
- Aha... - feleltem gépiesen, mielőtt felfogtam volna, hogy miről beszél. Teljesen lekötött az emlékeim közti turkálás. Hittem is, meg nem is a sok feltóduló képet. Kezdtem kicsit kellemetlenül érezni magam. 
- Tudtam. Ez szerintem minden csajszikának jó. Klasszul el tud merülni a pasi az emberben. Még jó, hogy több menet nem fért bele a reggelbe, mert Jeremy-nek nagyon fontos tárgyalása van valami kínai delegációval. 
- Jeremy tud kínaiul? - vetettem közbe, amíg kétségbeesetten kerestem hómezővé vált agyamban az előző este hiányzó képkockáit. Nem sok minden derengett. Ami viszont igen, az egyre égőbb volt. Hogy én a bárpulton?? Ráadásul fogadásból? Úristen...

Szerencsére gondolataim nem zavarták meg Lénát, rendületlenül folytatta, és kivételesen válasszal is kényeztetett: 
- Dehogy tud, ennyire még ő sem topgun. Van tolmács, meg közös nyelv. Talán az angol. De hogy jön ez most ide? Ennél sokkal komolyabb problémánk van... - sóhajtotta panaszosan. 
- Problémánk? Mármint neked meg nekem? Vagy neked meg Jeremy-nek? - igyekeztem tisztázni a helyzetet, hogy később ne érhessenek meglepetések. 
- Nekünk. Illetve nekem, és te fogsz segíteni megoldani. Legalábbis nagyon remélem, mert különben világválság lesz - ez azért már elgondolkoztatott. Hangot is adtam érdeklődésemnek: 
- Milyen jellegű? Gazdasági?
- Nem. Társadalomszociológiai. Ha egyáltalán van ilyen. Ha nincs, akkor majd lesz. Ugyanis ölni fogok. Komolyan gondban vagyok, ne hárfázz az idegeimen - mondta ezt ő nekem. Menten felébredtem tőle. Még méltatlankodni is elfelejtettem, úgy meglepett. Aztán azért magamra találtam: 
- Fel nem foghatom, mi gondod van. Jó melód, pöpec kéród, klassz pasid van. Reggel dugtál. Gondolom utána befaltad a fél hűtőt, most meg blázt pöfékelsz és fenemód kielégült fejet vágsz. Mi a fene bajod lehet?! - nem voltam még jó hangulatban, és ezt tudta ő is, nem is vette a szívére, hogy érdeklődésem hiányolt mindennemű kedvességet. 
- Nem ez a gond. Hanem hogy Jeremy az ajtóból visszaszólt a válla felett, hogy meghívta vacsorázni a kínaiakat. 
- És? Nem tudsz pálcikával enni? Vagy nem tudod, hol lehet a városban kimonót venni? 
- A kimonó az a lepelszerű zsákruha, amit magukra öltenek? Sosem vennék fel ilyet. Viszont tegnap vettem egy szuperszexi babydollt, Mucika imádta. Olyan volt éjszaka, mint egy vadállat... - ábrándosan sóhajtozott, kicsit többet is, mint kellett volna, amit nem általlottam szóvá tenni neki: 
- Azonnal húzd ki a kezed a bugyidból, te szexmániás liba. Semmi kedvem éhgyomorra az élvezkedésed hallgatni. Inkább nyögd már ki, hogy mi a gáz a kínai vacsorával. Hova mentek? Snassz a hely? - nem és nem értettem, mi baja van. 
- Bár ez lenne. De ennél sokkal nagyobb a gond. Mucika meghívta őket. Ide, hozzánk. Ma estére. És nekem kell főznöm. Merthogy szerinte olyan jó lett múltkor a nyúl, hogy biztos nem okoz gondot estére valami klassz kis vacsit összeütnöm. "Klassz kis vacsit" - ezt mondta. Az állatja. A hat kínainak, meg nekünk. Most mi a fenét csináljak? - szűkölte kétségbeesetten és én kezdtem átérezni a nyomorát. Ez valóban nem volt a legegyszerűbb helyzet. 

Mély levegőt vettem és bent tartottam. Valami bíztatót akartam mondani neki, de nem jutott semmi ilyesmi az eszembe. Végül az őszinteség mellett döntöttem: 
- Basszus, ez szívás. Rácsellóztál angyalom, de rendesen. 
- Nekem mondod?! Mit gondolsz, milyen állapotban vagyok? Több mint egy órája eszem a kefét emiatt, fogalmam sincs, hogy mit főzzek, vagy mit csináljak. Segítened kell! - ez nem kérés volt. Sokkal inkább valami ellenállhatatlan keveréke a könyörgésnek és a fenyegetésnek. Nem is álltam ellen. 
- Oké. Segítek. Momentán a legjobb ötletem az, hogy rendelj valami étteremből kínai kaját nekik. Pakold ki a műanyag dobozból egy tálra, és mondd, hogy te csináltad - szerintem jó terv lett volna, de nem lelkesedett érte: 
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Gem. Mucika azt akarja, hogy én főzzek. Szerintem villogni akar velem - nem kerülte el a figyelmemet a büszkeség a hangjában. 
- Igen, de Jeremy-nek lövése sincs, hogy te még csak most tanulod a főzést, konyházást. Ami nem baj, csak épp ez a víz még nekem is mély. Hat kínai, bakker, ez durva. Szerintem Mucika szopat téged - fejtettem ki véleményem szűziesen. 
- Szopat, szopat, de csak az eskiig, ezt garantálom. Aztán vége a cidázásnak. Viszont most főznöm kell valamit. Te mondtad, hogy aki olvasni tud, az főzni is tud. Ugye segítesz? - nem mernék rá megesküdni, de mintha elcsuklott volna a hangja. 
Lassan bólintottam. Mivel ezt nem látta telefonon keresztül, így nem reagált rá. Észbe kaptam és verbálisan is megnyugtattam: 
- Segítek. Mondjad, mit akarsz. Átmenjek? 
- Az jó lenne. Mikorra érsz ide? 
- Nem tudom. Most keltem fel, még ágyban vagyok. Tusolok, fogat mosok, felöltözöm. Kb 40 perc. 
- Mi a fene tart annyi ideig?! - háborgott, de aztán inkább visszafogta magát - Jól van, csak igyekezz. Én addig átnézem a szakácskönyvet, hogy mi legyen a vacsi. 
Ebben maradtunk. 

Kikászálódtam az ágyból és egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy elővegyem a sokat emlegetett házibarátot, hogy valami jó is legyen a reggelben, de aztán győzött a baráti szolidaritás. Elnapoltam délutánra a szexkalandot, és a fürdőbe vonszoltam elgyötört korpuszomat. Szándékosan nem néztem tükörbe, ehhez még túl korán és túlságosan másnap volt. 
A tus sokat javított az állapotomon, már-már emberi külsőm lett. Két aszpirint reggeliztem, aztán öltöztem és indultam.

folyt. köv.