Rákerült a mártás, a gomba és a tejföl is. Utóbbi állagán és hasonlatosságán sokat poénkodtunk. Különböző oráltechnikákat beszéltünk ki, majd leszopogatta az ujjairól. Kértem, hogy vegyen vissza a cuppogásból, mert momentán pasimentes a kéró, nem várok vacsoravendéget, hogy enyhítsen a kínjaimon. Vihorászott. 
- Te, nem is olyan bonyolult ez a főzés dolog - lehelte a telefonba vidáman, amikor a betöltött padlizsánok kényelmesen heverésztek a jénaiban, némi mártásos cuccal nyakon öntve. 
- Na ugye. Jól néznek ki? - igyekeztem aktívan részt venni a folyamatokban. 
- Úgy néznek ki, mintha le lennének hányva - jegyezte meg némi szemlélődés után - Annyira nem guszta. Ötlet? 
- Sajt, darling. Sok sajt. Attól faintos lesz. Szedd elő a reszelőt. 
Némi zörgés, csapkodás, csattogás. Pár perc néma csend, majd fura hangok. 
- Mit csinálsz? - picit aggódtam. 
- Reszelem a sajtot. Nem azt mondtad? – már-már morcosnak véltem a hangját. 
- De, de. Jól van, csináld csak. - ölembe vontam a jobb lábamat és nekiálltam azon is lenyesni a körmeimet. Mikor kész voltak, ki is lakkoztam őket. A lakk megszáradt, bombabiztos lett. Helyes kis matricákkal szórakoztattam magam. Úgy fertályórával később kezdett gyanús lenni a dolog. Rá is kérdeztem: 
- Mi a fene tart ennyi ideig? Nem vagy még kész? - érdeklődtem szűzies bájjal. 
- Alig viszi ez a vacak. Nem mondtad, hogy ez ilyen strapás, basszus. Neked hogy lesznek olyan jó kis kukacok? 
- A kukacos lyukon reszelem őket. De általában a nagyobbon, mert lusta vagyok. Te melyiken? 
- Hogyhogy melyiken? Egyáltalán milyen lyukakról beszélsz?? - firtatta emelt hangon. 

Egy pillanatig hallgattam a telefonban, járt az agyam ezerrel, de nem hittem el, amit gondoltam. Nagyon halkan, nyugodt hangszínen szóltam hozzá újra: 
- Mivel reszeled a sajtot, Léna? 
Hallottam, ahogy megáll egy pillanatra, szinte láttam magam előtt, ahogy rámered a kezében tartott célszerszámra. 
- Hogyhogy mivel? A reszelőmmel. Nem azt mondtad? Tök jól viszi a zselés műkörmöt is... 

Itt elejtettem a telefont, és a legkevésbé sem nőiesen beestem a kanapé mögé a röhögéstől... 

Miután rendeztem a légzésem, pulzusom, vérnyomásom és úrrá lettem rekeszizmaim görcsös rángatózásán, megkerestem a telefont és újra felvettem a kontaktot a kis konyhatündérrel. 
Elmagyaráztam neki, miként néz ki a sajtreszelő, de konyhája nélkülözte a hightech szerszámokat, így végül vékony szeleteket próbált aprítani, és azzal takarta be a szemérmes padlizsánokat. Ez a téma már sínen volt. 

Jöhetett a csirke. Ez már keményebb feladat volt, mert a drágám egybecsirkét vett. Nosza, kihajította a pultra és alaposan megszemlélte. 
- Ez gusztustalan - összegezte a véleményét kis idő elteltével. - Nem vagyok hajlandó hozzányúlni. Megenni meg főleg - nyögte elhalóan. 
- Pedig muszáj lesz. Vagy marad a padlizsán, de az egy ilyen vehemens, kiéhezett csődörnek, mint amilyet te vársz, a fél fogára sem elég. Te tudod - nem nyugtatott meg a gondolat, hogy átpasszoltam neki a labdát, de nem volt mit tenni, vártam a döntését. Keveset hümmögött, nyöszörgött, mielőtt kinyögte: 
- Jól van. Mondjad. Kész vagyok - egy vértanúnak is büszkeségére vált volna ez a hangszín. Nyugodtan vigyorogtam, nem látta. 
- Keresd meg a fejét. 
- Megvan. Üveges a tekintete. Felvidítsam? - hallottam, hogy gügyög valamit a megboldogultnak. 
- Megpróbálhatod. Ha nem megy, akkor vágd le. 
- Miiiit? A fejééét? Hülye barbár! Nem nyakazok! - sikította. 
- Akkor nem is frigyelsz. Döntsél babám - hideg voltam, mint egy frigid ara. 
Egy perc csönd, majd némi nyiszaszálás, marcangolás, csúszkálós-trancsírozós hang után elégedett sóhaj:
- Kész. Kinyírtam. Most? 
- Most vágd le a kezeit. Izé, a szárnyait - folytattam kíméletlenül. 
- Nem viszi az olló. 
Halkan felsírtam a röhögéstől. 
- Tedd el a manikűr készletet, te nagyon szerencsétlen. Van otthon kés? - a húsvágó ollót meg sem mertem kérdezni. Igenlő válasza megnyugtatott. Mégsem reménytelen a helyzet. 
Mértani precizitással berajzolta a vágás helyét a csupasz tyúk vállán, majd némi csontzene mellett lekanyarintotta a melső végtagokat. 
- A dög röpképtelen - jelentette boldogan - De így masztizni sem tud. Szegény. 
- És most kivered neki? - kérdeztem picit hökkenten. 
- Tényleg! Lány vagy fiú? - hiába, az érdeklődés a tetőfokára hágott, innen nem volt visszaút. 
- Nézz be a bugyijába. Na, mit látsz? - kérdeztem vinnyogva. 
- Nincs bugyija - már hahotázott - de a combjai között sem látok semmi veszedelmeset. Asszem lány lehet. Aggszűz, vagy léha ribanc? Mindegy, nem rosszalkodik már többet. Illetve még egyszer. Megdugjuk a bazsalikommal? - szinte láttam, ahogy felcsillan a szeme. 
- Meg hát. De előbb fogd a síkosítót. Várj, várj! Nem a tiédet, hanem a mézet. Adjál neki. 

Bedörzsölte, kívül-belül, alaposan. Hallottam, ahogy nyögdécsel néha, de nem akartam tudni, hogy mitől és pontosan miért. Tapintatosan hallgattam. Amikor halk sikkantással elmerült a csirkében, idejét láttam szólni: 
- Van abban valami megható, ahogy közösülsz egy döglött nőstény tyúkkal. Tényleg, hányra is jön a férjjelölt? - jó, tudom, lehettem volna finomabb is, na de mégis. Ez már nekem is sok volt kicsit. 
Nyomban eszébe jutott a célkitűzés. Hallottam, ahogy kezet mos, fűszerekkel pepecsel, majd bizalmasan megpaskolja a csirkét. 
- Nem fog fájni picim - szólt duruzsolva, majd szépen megtűzdelte ezzel-azzal, betöltötte a hasüreget és utána összevarrta a sebszéleket. Többször gátmetszést, majd utána hüvelyplasztikát helyezett kilátásba a dögnek. Mellét tapogatva lefitymálóan ciccegett. 
- Kéne egy kis implantátum neki. Felhívom a dokimat és bejegyeztetem - vihogta. 
- Jó ötlet. De előbb süssük meg. Befóliáztad? 
- Miért, fertőz is? Milyen undorító dolog ez a főzés, komolyan... Vagy testtekercselés? Aromás, fogyasztó? Pedig nem hájas. - már megkönnyebbült, ott állt a diadal kapujában. 
- Az jó, akkor zsírleszívás nem kell neki. Szurkáld meg, fóliázd le aztán tedd a sütőbe. 

Ez is megvolt, a sütőt is elég gyorsan megtalálta. Már-már büszke voltam rá. Nem volt más hátra, mint megsütni időre a kaját. 
Hálát rebegett és elvonult készülődni. Őszintén reméltem, hogy ez az egy alkalom is elég ahhoz, hogy a pasi biztos legyen abban, hogy ő álmai nője és mielőbb oltár elé vezesse. 

Másnap hívott: 
- Csak szólni akartam, hogy minden istenien sikerült, csodás este volt, imádom a pasit, ő az igazi! 
- Remek. Megkérte a kezed? 
- Nem, de jól éreztük egymást - felelte nevetve - És annyira lovagias volt. 
- Miért? Hallott már a G-pontról és meg is találta? Vagy számolta, hogy neked minimum egyszer jobb legyen, mint neki? 
- Aha, ezek is mind, persze. Meg a város legjobb éttermébe vitt vacsizni. 
Elhallgattam, ízlelgettem az információt. Végül úgy döntöttem, csak megkérdezem: 
- Mi lett a csirkével? Tudod, a mézessel... 
- Ja, az? Elfelejtettem bekapcsolni a sütőt...